A délutánon a Felső-Ausztriai Hétvégi Magyar Óvoda és Iskola diákja is szerepeltek: szavaltak, népdalokat énekeltek, vagy adtak elő szaxofonon és citerán. A versek mellett humoros mondások, viccek, és más nyelvi különlegességek is elhangzottak.
Sebestyén Zsigmond például nyelvtörőket olvasott fel, amin jót nevetett a közönség: „Eltartott egy darabig, amíg felfogták, de utána aztán kacagtak. Én már otthon jól kiröhögtem magamat, a nejem azt kérdezte, hogy jól vagyok-e, nincs-e lázam, amikor meghallotta a szöveget“ – mondta a nyugdíjas, aki magát feleségével együtt a magyar nyelv „szerelmesének“ nevezte. „Van nekünk két szép aranyos unokánk, az anyuka az osztrák, és a két gyerek úgy beszél magyarul, mint a muzsika, mert az apjuk csak magyarul beszél velük. Ezt sikerült továbbadni, és erre nagyon büszke vagyok.“
Fotostrecke mit 4 Bildern
„[A magyar nyelv] szinte minden. A magyar nyelv a létünk itt külföldön is. Mi a családban is magyar nyelven beszélünk, és örülünk, hogy van egy hely, ahol magyar nyelvet taníthatunk a gyerekeknek is. Minden második szombaton foglalkozásokat tartunk a gyerekeknek az óvodai csoportunkban és az iskolás osztályokban is“ – mondta el Kladek Antal Mónika, a Felső-Ausztriai Hétvégi Magyar Óvoda és Iskola koordinátora.
Fotostrecke mit 4 Bildern
A programot az április 11-i magyar költészet napja inspirálta, de a szervező Felsőausztriai Magyar Kultúregyesületnél ennél valami többet szerettek volna: "a költészet napját összekapcsolni egy a magyar nyelv sajátosságairól szóló műsorral, ahol a humornak is abszolút fontos helyet adtunk. Tudjuk, hogy a magyar nyelvnek nagyon sajátos szerkezete van. Én is már egy pár nyelvet megtanultam, és ebből a szempontból tényleg nagyon-nagyon büszkék lehetünk az anyanyelvünkre! Ennyi játékosság és ennyi variáció, ami a magyar nyelvvel, az anyanyelvünkkel kapcsolatos, ez nagyon kevés [más nyelvben található meg] – mondta az alapötletről Tőkés Enikő, egyesületi elnök.
Az esemény címét Bencze Imre verse ihlette: a Magyar Rádió 1982-es Humorfesztiváljára született, „Édes, ékes apanyelvünk“ című költemény az „Édes anyanyelvünk“ nyelvművelő sorozatot és általában a magyar nyelv sajátosságait karikírozta ki. A vers, amit nyelvtörő sorai miatt különösen nehéz előadni, szintén elhangzott Welsben.