A karácsonyi időszak sokunk számára a várakozással jár, de azzal az érzéssel is, hogy az idő fogytán van az előkészületekre. Ezt az érzést fokozhatja a szűkös időbeosztású adventi naptár. Mint a lelkész megjegyzi, idén nagyon gyorsan jött a karácsony, hiszen december 24. nemcsak Szenteste, hanem egyben advent negyedik vasárnapja is volt. Ám a hiányérzet és az aggodalom ellenére, hogy valami talán hiányzik, emlékeztet arra, hogy minden karácsonykor a lényeg: Isten jelenléte közöttünk.
Az adventi időszak egyik lényeges szimbóluma az ajtó, különösen az ajtó nyitása és zárása. Wagner Szilárd számára, aki egy bécsi börtönben is szolgál lelkészként, arról is szól ez az időszak, hogy milyen ajtókat szeretnénk kinyitni vagy bezárni az életünkben. Milyen problémákat akarunk magunk mögött hagyni, és milyen új kihívásokat akarunk beengedni az életünkbe? „Ezek a kérdések segíthetnek abban, hogy a lényegre koncentráljunk, és teret teremtsünk az új dolgoknak“ – vallja a lelkész.
Isten szeretete az életünkben
„Az ajtóban állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, bemegyek hozzá és közösséget vállalok vele“ – mondja Jézus a Jelenések könyve szerint. Istennek nincsenek feltételei. Ő eljön hozzánk, függetlenül attól, hogy hogyan ünnepelünk, vagy kik vagyunk. Ezért minden karácsony egy lehetőség arra, hogy kapcsolatba lépjünk vele, hogy meghalljuk a hangját és megtapasztaljuk a szeretetét az életünkben. Ebben a karácsonyi időszakban tapasztaljuk meg Isten szeretetét az életünkben, a családunkban, a közösségeinkben és azokkal, akiket ismerünk – zárta üzenetét az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet lelkésze.