Mivel sokukat nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, a náci rémuralom roma és szintó áldozatainak pontos számát máig nem ismerjük. Kutatók szerint elérheti az 500.000-et is. Közülük mintegy 10.000-en származtak Ausztria területéről.
A náci Németországban szinte a kezdetektől üldözni kezdték a roma lakosságot: a zsidókra vonatkozó, 1935-ben született „nürnbergi törvényeket“ hamar rájuk is kiterjesztették, 1936-ban pedig megkezdődött gettókba, táborokba telepítésük, majd deportálásuk. A soát túlélő zsidók és fogva tartóik tanúvallomásai alapján az Auschwitz-Birkenauba, Buchenwaldba, Ravensbrückbe, vagy kisebb számban a sobibori és belzeci táborba hurcolt romákkal sok esetben embertelenebb módon bántak, mint a zsidókkal.
A nácik 1944. augusztus 3. hajnalára meggyilkolták az auschwitzi haláltábor roma és szintó lakóit. Egy éjszaka alatt legalább 3.000 embert, gyerekeket, nőket, férfiakat küldtek a gázkamrákba.
Augusztus 2-át először 2011-ben, Lengyelország parlamentje ismerte el hivatalosan, mint a porajmos állami emléknapját. Ma már EU-s szinten is bevett emléknapnak számít. Ausztriában 1993-ban ismerték el hivatalosan a roma kisebbséget őshonos népcsoportként, azóta Burgenland területén rájuk is kiterjednek a többi népcsoportra is vonatkozó nyelvi és kulturális jogok. Ugyanakkor a porajmos emléknapja továbbra sincs jogszabályba iktatva, ezért számos kritika éri a mindenkori törvényhozást a népcsoporti képviselők részéről. A helyzeten a Zöldek határozati javaslata változtathat hamarosan, amelyet néhány hete terjesztettek a parlament elé.
Augusztus 2-án este a bécsi Ceilja-Stojka-Platzon emlékeznek és emlékeztetnek a 78 évvel ezelőtti rémtettekre és a holokauszt roma és szintó áldozataira.