Habsburg Károly 1916-ban, az első világháború közepén került trónra. Ferenc József császár Károly édesapjának a nagybátyja volt. Rövid uralkodása idején a pacifista császár és király a monarchia kilépését szorgalmazta, és titokban tárgyalt is a háború elhagyásáról, de ez nem vezetett sikerrel.
1918 őszén tudomásul vette ugyan a monarchia országrészeinek függetlenedését, de a trónról egyik országban sem mondott le – sőt: 1921-ben két alkalommal is megkísérelte a magyar trón újbóli elfoglalását. A második vereséget követően brit közreműködéssel Madeira szigetére szállították, ahol családja körében, spanyolnáthában hunyt el, 1922. április 1-jén.
A konferencián Károly uralkodását különböző aspektusokból vizsgálják majd a kutatók. Szó lesz trónra lépésének körülményeiről, bel- és békepárti külpolitikájáról és arról is, hogyan igyekezett megreformálni annak végnapjaiban az Osztrák-Magyar Monarchia államát. Külön előadás foglalkozik a két magyar restaurációs kísérlettel 1921-ben, és az azt követő, néhány hónapig tartó száműzetéssel.
A konferencia második felét Károly emlékezetének szentelik az előadók. Szó lesz a magyar legitimista mozgalomról. Ez a politikai csoport mindvégig királyként tisztelte Károlyt, közreműködött a két visszatérési kísérlet megszervezésében, a száműzött uralkodó halála után pedig fiát, Ottót tisztelték, és várták vissza a király nélküli Magyar Királyság trónjára II. Ottó néven. A mozgalom egészen a második világháború végéig tényezője volt a magyar belpolitikának.
Szó esik majd arról, hogyan tekintett apja politikai örökségére fia, Habsburg Ottó, és hogyan érhetőek tetten a béke és az európai integráció egyik legjelentősebb szószólójának pályaképében az apai politikai elvek. Végül az utolsó Habsburg uralkodó 2004-es boldoggá avatásáról tudhatnak meg részleteket az érdeklődők a folyamat egyik részesétől.