Márai Sándor neve összeforrott néhány várossal, melyek közül a két legismertebb Kassa és Budapest. Szorosan ezek mellé kívánkozik azonban Bécs is – nem véletlenül. Márai családjának egyik ága, bécsi. Rokonai közt találjuk például Franz Wiesenthal festőművészt. Márai 1923-as esküvője után feleségével, Matzner Ilona „Lolával“ – aki korábban maga is Bécsben tanult –, a fővárosban töltötte nászútját, és ötven év múlva aranylakodalmukat is itt ünnepelték.
Bécs az író életében nem korszak, hanem visszatérés az egykori élményekhez, hangulathoz, légkörhöz: „Ott a harmadik asztalnál, a ruhatár mellett, ott történt meg az ifjúság" – írta egyik cikkében. Emlékezés és nosztalgia, gyermekkori emlékek és családi események egyaránt alkotóelemei kötődésének és a soha véget nem érő bizalom: „Még mindig úgy gondolok Bécsre, mint az egyetlen városra, ahol élni tudtam volna" – írja Mészáros Tibor irodalomtörténész a Collegium Hungaricum ajánlójában.
Az eddigi bécsi Márai-esteken mindig más-más téma került terítékre. Először az író és a bor viszonyát ismerhette meg a közönség Hirtling István Jászai Mari-díjas színművész és Mészáros Tibor irodalomtörténész felvezetésében. A második alkalomra, melynek témája a humor helye volt Márai életében és írásaiban, a kétszemélyes utazó társulat Tárkány-Kovács Bálint cimbalomművésszel egészült ki, aki a műrészleteket és magyarázatokat zenei betétekkel színesítette. Ebben a felállásban találkozhat a három előadóval a mostani előadás közönsége is.
A Collegium Hungaricumban látható-hallható összeállítás kimondottan erre az alkalomra született. „Évtizedek óta Máraival foglalkozom, igyekeztem azokat a helyeket megnézni, ahol Márai élt, és az adott hely hangulatából jobban megérteni, hogy mit is jelenthetett ez az ő számára“ – mondta Mészáros Tibor, az est szerkesztője és a Márai-hagyaték gondozója. Úgy látja: estjük „más húrokat pendít meg egy külhonban élő magyarban, mint egy idehaza élőben“. Nem csoda tehát, hogy örömmel térnek vissza Bécsbe.