December 24-én van szenteste, továbbá Ádám és Éva napja, mely nap az adventi időszak utolsó napja is egyben. Bár hivatalosan ez a nap még nem karácsony napja, de Magyarországon vagy Ausztriában december 24-én tartjuk a szentestét. Ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát, majd összegyűlik a család és a vacsora után megajándékozzuk egymást. A nap az éjféli misével zárul. De ahány család, annyi szokás, és ez már nagyon régen is így volt. Azonban az alapok, a hagyományok közösek. Az ünneppel együtt jár a karácsonyfa díszítése, az ajándékozás, a különféle karácsonyi zenék és az üdvözletek küldése. Hallgassuk tehát Kádas Richárd Fesőőr református lelkészének karácsonyi üdvözletét:
A karácsony alkalmával Isten fia, Jézus Krisztus földi születésére emlékezünk. A történetet a Bibliából ismerhetjük meg, az Újszövetség leírásából. Annak ellenére, hogy a karácsony a keresztények ünnepe, a világ minden táján ünneplik, nem csak a keresztény vallásúak. A karácsony szó valószínűleg a latin creatio, vagyis teremtés kifejezésből származik. Hagyományos magyar elnevezése a kiskarácsony és a nagykarácsony, amely a valóságban két külön ünnepet takar. A nagykarácsony december 25-e, karácsony első napja, a kiskarácsony pedig január 1-je, Újév napja. Az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat a Bécsi-Belvárosi református templomban a karácsonyi és újévi istentiszteletekre várja a gyülekezet testvéreit.
Miután a kereszténység engedélyezett vallássá vált, a karácsony hivatalos ünnep lehetett. A december 25-ei ünnep római eredetű, amely a 4–5. században terjedt el az egész kereszténységben. A feldíszített karácsonyfa a karácsony ünnepének egyik szimbóluma.
A karácsony hivatalosan december 24-től december 26-ig tart. Azt körülbelül tudjuk, hogy mit ünneplünk december 24-én és 25-én. De mi a helyzet az ünnep harmadik napjával, december 26-tal? Ha ránézünk a naptárra, akkor a piros betűs karácsony szó alatt talán ott lapul egy névnap is, ez pedig nem más, mint az István. Szent Istvánt a keresztény hitben az első vértanúként tartják számon, egyben ő volt az első a hét diakónus (szerpap) közül. Wagner Szilárd az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet lelkésze karácsonyi beszédében Szent Istvánt is méltatta:
Vértanúságának története szerint a jeruzsálemi zsinagóga elöljárói Istvánt a gyülekezet elé vezették, és mivel akkor is nyíltan hirdette Jézus istenségét, a csőcselék megrohanta, kihurcolta a városból és agyonkövezték. A jeruzsálemi kapu, ahol utolsó útjára indult, a mai napig is az „István-kapu“ nevet viseli. Szent Istvánt a hívők kr.u. 36-ban a szegények istápolására az apostolok segédévé választották.
A néphagyományban István napja az egészség- és termésvarázslás napja. A magyar népszokás szerint ezen a napon régen a nőtlen és házas emberek együtt jártak házról-házra és köszöntőket mondtak termékenység és a párokat összehozó varázslás céljával. A gazdának a regölés keretében minden jót kívántak, a lányokat és legényeket pedig „összeénekeltették“.