A házak színei különböző vadvirágok szirmait idézik. A házakban a versek mellett pecsétek is találhatók, melyek összegyűjtésével maguk is alkothatnak a látogatók. A kastélykert földútjának művészi kialakítása az Esterházy Magánalapítvány megbízásából a „NOW – Esterhazy Contemporary“ projekt keretén belül valósult meg.
Lois Weinberger a természeti terekkel foglalkozó művészet egyik legismertebb képviselője volt. Weinberger már gyermekként a szülői földeken dolgozva azon töprengett, hogy miért kell bizonyos növényeket kigyomlálnia? Vajon milyen értelemben gaz, a gaz? Majd a Salzburgi Ünnepi Hetek 1993-as installációjában felszedett egy darab aszfaltot, hogy teret adhasson a spontán megtelepedő növényeknek. Az 1997-es Dokumenta kiállításon egy használaton kívüli sínpárt ültetett be 100 méter hosszan, Dél- és Délkelet-Európából származó növényekkel. Az installáció a bevándorlási folyamat metafórájává vált.
A Lakompaki kastélykertben található installációját az egykori gyerekkori lakóhelyén található természeti környezeten túl, a görög kolostorok kertjei inspirálták. Az ösvénynek nincs eleje és nincs vége. A közepén egy pavilon áll melyben az Invázió nevű szobor kapott helyet. Az utat hét őrház szegélyezi, melyek vadvirágokról kapták nevüket. Mindegyik házikó belsejében található egy versidézet és egy-egy nyomdapecsét, melyek segítségével mindenki összeállíthatja a neki tetsző saját úthálózatát.