A történészek legújabb felvetései szerint Lékához/Lockenhaus és Sopronkeresztúrhoz/Deutschkreutz köthetők azok a tanúk, akik miatt eljárást indítottak Báthory Erzsébet ellen. Takács Zoltán Bálint történész:
Báthory Erzsébet a legenda szerint több száz szűz lány életét vette el és vérükben fürödve fiatalította magát, ezért a legtöbben ma is „vérgrófnőként“ emlegetik. Ellene, a korabeli tanúk vallomásai alapján eljárást indítottak, a felvidéki Csejte várába zárták és ott is hunyt el 1614-ben. Arra a kérdésre, hogy kinek és miért lehetett érdeke, hogy ilyen vádakkal távolítsa el a főúri asszonyt még ma is csak találgatások vannak, nem született bizonyítékokkal alátámasztható válasz.
„Ha valaki azt mondja, hogy ez igaz és mindent úgy olvas az eljárási iratokban, akkor ez igaz. Valaki azt mondja, hogy ez nem igaz, koncepció, akkor ez is kiolvasható a forrásokból. -mondta Takács Zoltán Bálint, történész. Hozzátette:"Én azt gondolom, hogy kényszeres megfeleléssel küzdött, tehát egy olyan elvárás rendszerben volt a Báthory család részéről is, másrészt a Nádasdy család részéről is, hogy a rászabott feladatot, a szigorúságot, a pontosságot akár a végletekig is vitte.“
Báthory Erzsébet 1560-ban született, édesanyja tetstvére Báthory István erdélyi fejedelem, későbbi lengyel király, unokatestvére pedig Báthory Gábor erdélyi fejedelem volt. 1575-ben házasodott össze gróf Nádasdy Ferenccel, a Fekete béggel, aki 1604 januárjában váratlanul meghalt, így Báthory Erzsébet harminc évnyi házasság után megözvegyült. „Az özvegység előtt valamilyen fajta tiszteletet kellett adni és egyáltalán nem íródtak ki az özvegyek a politikából sem.“ – mondta a történész. „Én azon az állásponton vagyok egyébként, hogy az eljárási iratokból, azoknak az ellentmondásaiból, a konkrét tanúk nagyon kevés számából ítélve, itt inkább egy koncepciós eljárás van.“ – tette hozzá. Az elmúlt években a történészek az okok között a politikai lejáratást, Báthory birtokainak megszerzését is emlegették, de még az is felmerült, hogy saját családja áll a történések hátterében, akik inkább elmebetegnek nyilváníttatták az özvegyet, mintsem felségárulással vádolják.
A legutololsó felvetések között Lengyel Tünde és Várkonyi Gábor monográfiája áll. A szerzőpáros felfigyelt rá, hogy a tanúvallomásokban több olyan személy is van, akik Lékához, és Sopronkeresztúrhoz kötődnek, és azt állítják, nemcsak hallották, látták is az özvegy Báthory tetteit. Feltételezhető, hogy ezek a vallomások indították el az eljárást az özvegy ellen. A levelezésekből az is kiderül, hogy ezekkel a tanúkkal rossz viszonya volt Báthorynak és további feltételezések szerint hasznot húztak a főúri asszony birtokaiból.
Báthory Erzsébet története még a mai napig nem zárult le. „Az elmúlt évek tapasztalata az, hogy bármikor, bármi előkerülhet, ami rengeteg körülményt fog előhozni, ami Báthory Erzsébet életéről, özvegyi sorsáról, vagy akár a csejeti életéről újat tud mondani.“ – tette hozzá a történész.