100 éves lakodalmi szokások Őriszigeten

Az első világháború előtti lakodalmi szokásokat elevenítettek fel Őriszigeten. Az emlékezésben és a szokások feltárásában, az idősebb korosztály tagjai voltak Földesi János és Földesi Jánosné segítségére. A hosszú távú tervek között egy kiadvány is szerepel a Szigeti lakodalomról.

Zsótér Írisz, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnöke, Földesi János és Földesi Jánosné népzenészekkel közösen hívták össze Őrisziget idősebb generációjának tagjait, hogy együtt elevenítsék fel a szigeti lakodalmi szokásokat. A Földesi házaspár célja, hogy rendszerezzék a lakodalmi szokások anyagát, verseket, zenéket egyaránt, mondta el Földesi János:

Munkájukat Gaál Károly néprajzkutató ’60-as évekből származó gyűjtéseire alapozzák. A felvételek alapján nem teljesen érthető részek tisztázását, felelevenítését kérték az idősektől. A vasárnap délutánon vendéghívás, vendégek hazaküldése, menyasszony búcsúztatók, menyasszonykikérők, nyoszolyólány versek, zenészcsúfolók hangzottak el, amit a szigetiek megerősítettek, néhol ki is egészítettek.

A résztvevők között volt olyan aki, kántor volt az egyházi esküvőkön, de olyanok is, akik a muzsikát szolgáltatták a lagzikban. Plank József zenészcsaládból származik, diák korában zenészként kereste a kenyerét, egy olyan lakodalom emlékeit elevenítette fel, ahol húsz órán keresztül zenéltek, másnap reggel még a templomba is elkísérték a násznépet. Imrek Kálmán 82 éves, több lakodalmi verset tud a mai napig. „ Iskolás koromban, amikor kijött a vendégsereg a templomból, felmondtuk a verset és kaptunk érte pénzt, az volt a legnagyobb öröm akkoriban, mert a háború után ugye még rossz világ volt.”

A szigeti lakodalmi szokás anyaga az első világháború előtti időkre tekinti vissza, tehát 100 éves hagyományt szeretnének tisztázni, rendszerezni. Földesi János bizakodik benne, hogy a szokásanyag tisztázása, rendszerezése után megtaníthatják majd gyerekeknek, tánccsoportoknak a Szigeti lakodalmast. „Magyarországon visszatértek a vőfélyek a divatba, szinte nincs olyan esküvő, ahol ne tartanák a szokásmenetet, ha csak egy pici is beépül a lakodalmi szokásba, akkor már nem éltünk hiába, vagy ha megőrizzük az utókornak. Mert lehetnek száz év múlva is olyan bolondok, mint mi, hogy ez érdekli őket.”

Zsótér Írisz a délután végén elmondta: „Szerintem lesz folytatás, nagyon kedvesek voltak az emberek, mondták, hogy milyen jó volt találkozni és beszélgetni ezekről a dolgokról.” A hosszú távú tervek között egy kiadvány megjelentetése is szerepel. A délután közös nótázással zárult, nemcsak lakodalmas nóták, hanem rég elfeledett katonadalok is előkerültek.