Az előadás ötletét Alexander Lee kultúrtörténész írása szolgáltatta, aki a gulyás eredetét a középkori állattartók nyugtalan vándorlásában látja. „A gulyás mindig is egy határok nélküli étel volt. A szabadság ízének megosztására szolgált, és ennek így is kell maradnia“ – írja Lee, aki a „The Historian’s Cookbook“ című cikksorozatában számos „nemzeti ételt“ elemzett történészi szemmel.
A performansz erre az idézetre, valamint a nemzeti ételekre és a politikumra épül. Egyszerre hordoz majd irodalmi, zenei és kulináris élményt, ezek ráadásul szervesen kapcsolódnak egymáshoz.
„Minden szöveg témája az étel, az evés, az emésztés. Szakácsok, politikusok szakácsai szólalnak meg. De arra a helyzetre is reflektálunk, amiben vagyunk, vagyis hogy két költő főz. Az egész performansz kifejezetten erre az eseményre készült“ – mondta el Lesi Zoltán.
Verssorok és hozzávalók harmóniája
Az előadás előkészületei tavasszal kezdődtek, és hasonlatosak voltak a szakácsversenyek előtti felkészüléshez. Lesi Zoltán és David Hoffmann először ötleteket, gyűjtött, majd megszületett a koncepció, elkészültek a szövegek. Az utóbbi hónapok pedig a próbákkal teltek, az étel, a versek, a performansz finomításával.
„Rendszeresen főztünk és próbáltunk. Az esemény során sok minden történik egyszerre – főzünk, zenélünk és felolvasunk. Ahhoz, hogy mindez párhuzamosan jól működjön, gyakran kellett próbálnunk“ – magyarázta Lesi Zoltán.
Az est végére elkészülő, tök alapú, azaz húsmentes gulyással az irodalmárok meg is vendégelik a közönséget. Az ételből mindenki fogyaszthat majd, az ínyencek pedig tejfölt is adhatnak hozzá.