Egyre többen fordulnak a kancellária mellett működő egyenlő bánásmód ombudsmani hivatalához (Gleichbehandlungsanwaltschaft) azért, mert szerintük diszkrimináció érte őket a lakáskeresés során. A hivatal és a SORA közvéleménykutató ezért közösen járt utána annak, számít-e a származás a lakáskiadás során.
A tanulmány készítői lakáshirdetéseket kerestek, majd „idegen“ hangzású névvel és akcentussal jelentkeztek be az albérlet megtekintésére. Később Michael Gruber néven ismét telefonáltak, és újra időpontot kértek. A hívó minden esetben középkorú, hajadon, műszaki területen dolgozó és jól kereső férfiként mutatkozott be.
A teszthívásokból kiderült, hogy az akcentussal beszélő lakáskeresők csak az esetek 50%-ában kaptak időpontot, míg a képzeletbeli Michael Grubert minden esetben meghívták a kiadó lakást megnézni.
A végső szó a bérbeadóé
Az ombudsmani hivatal vezetője, Sandra Konstatzky riasztónak nevezte az eredményt, és egyeztetésre hívta az ingatlanszakma képviselőit. A WKO ingatlan- és vagyonkezelői szakosztályánál (Fachverband der Immobilien- und Vermögenstreuhänder) ugyanakkor visszautasították a diszkrimináció vádját.
Gerald Gollenz, a szakosztály elnöke azt mondta: az ingatlanközvetítők biztosítják a méltányosságot a bérbeadó és a leendő bérlő közti párbeszédben, de a végső döntés szabadsága a bérbeadóé, és ennek így is kell maradnia a magán ingatlanpiacon.