Az korválasztás a Himnuszhoz kapcsolódott, amit éppen 200 éve, 1823. január 22-én tisztázott le szatmárcsekei otthonában Kölcsey Ferenc. „A Himnusz az az ima, amit mindannyian kicsi korunk óta ismerünk. Nagyon kevés olyan nép van, ahol egy kétszáz éves szöveget, mindannyian tökéletesen megértünk, mert a nyelv ennyire stabil“ – hívta fel a figyelmet megnyitójában Mentsik Szilvia, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala és az AMAPED elnöke.
A délután folyamán a Kerekasztal igyekezett mindent bemutatni, ami a reformkorhoz kapcsolódott. Az Ausztriai Magyar Pedagógiai és Kulturális Központ előadótermében egymást követték az előadások. „Egy olyan színes programot próbáltunk meg összerakni, ami a kor történelméről szól, a nyelvújításról, ami a reformkor elején nagyon fontos volt. Ezen kívül a Himnusz megvénítéséhez kapcsolódóan táncról, zenéről, építészetről, a reformkori mozgalmak sokszínűségéről“ – mondta el Kilyénfalvi Gábor a Kerekasztal elnökhelyettese és a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület vezetője.
Fotostrecke mit 12 Bildern
A hallgatóság először a magyar nyelv megújításának törekvéseiről és Kölcsey Ferenc Himnuszának megszületéséről hallhatott Szabó Veronika nyelvésztől, aki a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékén oktat, emellett pedig az AMAPED számára tananyagfejlesztéssel is foglalkozik. Mint mondta: a Himnusz különleges alkotás a maga nemében, hiszen nem megrendelésre született. Ismertségének megzenésítése adott lendületet, és végső soron „azért lett a magyar népnek a himnusza, mert a magyar nép ezt akarta“ – mutatott rá a nyelvész.
A Himnusz megzenésítése volt a kiindulópontja Kilyénfalvi Gábor előadásának is. A Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület elnöke bemutatta, milyen zenei környezetbe illeszkedik a magyar nemzeti imádság, és hogyan jelent meg a reformkor időszakával párhuzamosan a „nemzeti ébredés“ a zenében és táncban. Ebben a korban olyan táncok és tánczenei műfajok kerülnek előtérbe, mint a csárdás, a palotás és a verbunk – előbbiek a magas társasági életben is használatosak voltak, mintegy ellenpontjai az osztrák valcernek. Vig Margit hegedűművész meg is szólaltatott néhányat a kor tánczeneszerzőinek, például Lavotta Jánosnak a műveiből.
A délután harmadik előadója Balogh Ádám történész-muzeológus volt, aki napjainkban épp a fővárosban folytat doktori kutatásokat. Ő arról beszélt, hogyan alakult át a közgondolkodás a 19. század első felében, hogyan alakult ki a nemzet fogalma, a nemzeti identitás a magyar gondolkodók számára az 1830-40-es évek folyamán, és mit jelentett mindez a mindennapok szemszögéből.
Magyar kultúra napja „idegenben“
A magyar kultúra napja különleges ünnep a külhoni magyar közösségek számára. Bécsben számos egyesület gondoskodik arról, hogy a magyar hagyományokat továbbadják a következő generáció számára – azonban ez nem mindig könnyű. „Úgy érzem, hogy az itt élő magyarokat meg lehet fogni, a Délibábnál, az AMAPED-nél is vannak, akik érdeklődnek, és nem akarnak asszimilálódni. Velük kell foglalkozni, és távlatot kell nyújtani, leginkább a gyerekeknek. Mi már megmaradunk magyarnak, nem tudunk már mások lenni. De ők asszimilálódhatnak. Hatalmas veszteség lenne, ha ez az amúgy sem olyan óriási nép tovább morzsolódna“ – árulta el Kilyénfalvi Gábor, aki hozzátette, a legnagyobb szükség egy magyar iskolára lenne, ahol óvodától érettségiig kétnyelvű rendszerben tanulhatnának a gyerekek.