Jesus auf Kreuz
APA/ROBERT JAEGER
via Eletunk.net
Vallás

Magyarul beszélő papok találkoztak

Évtizedes hagyomány, hogy Vízkereszt ünnepét követően háromnapos találkozóra Kismartonba utaznak az Ausztriában szolgáló, magyar vagy magyarul is beszélő katolikus papok. A koronavírus-járvány óta először találkoztak január 9-11. között.

A 10. alkalommal összehívott találkozó kezdeményezője Pál László, a Kismartoni Egyházmegye magyar nyelvű pasztorációjáért felelős püspöki vikáriusa. Hívására ez alkalommal 13 paptestvére jött el, hogy beszámoljon a szolgálat örömeiről, megpróbáltatásairól. „Nagyon szükséges volt a találkozó, és nagyon hiányzott az a két év, amíg nem lehetett megszervezni. Mindenki hiányolta, és örömmel vette a meghívást. Öröm volt újra együtt lenni, közös dolgainkról beszélgetni“, mondta Pál László.

A találkozó résztvevői a rattersdorfi/rőtfalvi közös szentmisén
via Eletunk.net
A találkozó résztvevői

A találkozó január 9-én közös vacsorával kezdődött, majd késő estig beszélgettek a résztvevők hivatásuk aktuális problémáiról. Másnap közösen meglátogatták rattersdorfi/rőtfalvi kegytemplomot. Házigazdájuk itt a középpulyai magyarok lelki gondozását is végző pap, Ghinari Johann volt. Ő a temesvári egyházmegyéből érkezett Ausztriába. Az itt megtartott közös szentmisét Szabó Ernő celebrálta, aki a Linzi Egyházmegye idegen nyelvű lelki gondozásért felelős osztályvezetője. Úton hazafelé Lockenhausban/Lékán is megnézték a helyi templomot és a Nádasdy-család kriptáját, az este pedig az első nap megkezdett eszmecserét folytatták. A találkozó a harmadik napi reggelivel ért véget.

A legfontosabb témákkal kapcsolatban Pál László kiemelte: a legnehezebb mindenütt a nagyobb városokban vagy épp a kisebb településeken, szórványban élő magyar közösség összetartása. „Olyanok, mint a pásztor nélküli nyáj. Szétszélednek“ – mutatott rá a vikárius. Mint mondta, fájdalmas látni, hogy népesebb magyar közösségek is széthullanak, mert nincs, aki foglalkozzon velük. A találkozó résztvevői úgy gondolják: a problémát az osztrák és a magyar püspöki kar elé kellene vinni, velük együtt kellene megoldást találni az áldatlan állapotra.

„Nemcsak lelkipásztori értelemben, egyáltalán magyarságukban is meg kellene, hogy maradjanak ezek közösségek. Nem feltétlenül papok kellenek, akik ebben részt vesznek, lehetnek laikusok is, de valahonnan kellene embereket ide állítani. Próbáltuk megkeresni, hogy milyen úton induljunk el, hogy az utolsó órában még találhassunk megoldást erre a sürgető kérdésre“ – zárta beszámolóját Pál László.