Ausztria területén a kréta időszakból származó ősgerincesek leletei igen ritkák. A sokáig egyetlen értékelhető lelőhelyet még a 19. század közepén szénbányászat során fedezték fel Bécsújhely határában, ahonnan egy komoly leletanyag, köztük Ankylosauria, Ornithopoda és Theropoda dinoszauruszok, valamint krokodilok maradványai kerültek elő. Mezozoikumi őshüllők szempontjából azonban számos területen fordulnak elő potenciális üledékes kőzetek Ausztria területén. Ősi Attila, az ELTE TTK Őslénytani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára és Michael Wagreich, a Bécsi Egyetem professzora több magyar, osztrák és cseh kollégával való együttműködésben egy új lelőhelyet fedeztek fel Ausztria középső részén.
A magyar kutatók a terepbejárás során Harald Lobitzer, az Osztrák Földtani Intézet nyugalmazott munkatársának segítségével tanulmányozták a környék lehetséges lelőhelyeit. Végül a festői St. Wolfgang település határában egy patak mentén bukkantak olyan kőszén tartalmú kőzetrétegekre, ahol gerincesek maradványai kerültek elő. A csontokhoz azonban nem volt egyszerű hozzájutni, ugyanis döntő többségük alig néhány milliméteres fosszília. Sok száz kilogrammnyi anyagot kellett begyűjteni, majd különböző lyukméretű szitákon átmosni, hogy a parányi leletek napvilágra kerüljenek. Szabó Márton, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa mikroszkóp alatt válogatta ki a leletek jó részét. A döntően ragadozó Theropoda dinoszauruszok fogai mellett halak fogai és csontjai, továbbá eddig ismeretlen, egyedi morfológiával jellemezhető krokodilfogak gazdagítják a leletegyüttest.
A ragadozó dinoszauruszok között dominálnak a kistermetű, raptorszerű formák, de egy foglelet a nagyobb testű, Tetanurae csoport jelenlétére is utal, mely utóbbi a Bécsújhely melletti és az iharkúti lelőhelyekről is ismert.
Az ősmaradványok utáni kutatást a lelőhely részletes földtani vizsgálata és kormeghatározásra alkalmas mikrofosszíliák begyűjtése kísérte, melyet Botfalvai Gábor a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa végzett el. A lelőhely kora ugyanis kardinális kérdés volt a kutatás során. Az eredményekből kiderült, hogy az itt megtalált gazdag leletegyüttes néhány millió évvel idősebb, mint a magyarországi Iharkúton felfedezett ősgerinces leletek. Az új ausztriai leletanyag egy kb. 90 millió évvel ezelőtti pillanatot reprezentál a kréta időszakból, melynek szárazföldi élővilágáról Európa szerte eddig szinte semmit nem tudtunk. Egyedülálló és hiánypótló a maga nemében!
A gerinces fosszíliák mellett nagyon gazdag és sok tekintetben új, gerinctelen élővilág leletanyaga segít megismerni az egykori környezetet. Mohr Emőke, az ELTE Őslénytani Tanszékének egyetemi adjunktusa és Szente István, a ELTE Tatai Geológus Kert munkatársa osztrák és német kollégákkal való együttműködésben azonosították számos különleges csiga, kagyló és kagylósrák maradványát, melyek meghatározóak az egykori vízi környezet rekonstruálásában.
Igen jelentős növényi ősmaradványanyag is előkerült, melyek színes képet festenek ennek az egykori vízparti élőhelynek a növényvilágáról. Bodor Emese, a Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Földtani és Geokémiai Intézetének munkatársa, Marcela Svobodová a Cseh Tudományos Akadémia és Jiří Kvaček a prágai Nemzeti Múzeum munkatársai dolgozták fel a szárazföldi növénymaradványokat, melyek alapján elmondható, hogy ekkoriban már a zárvatermő növények dominálnak, melyek levelei, termései ezen a lelőhelyen is szép számmal kerültek elő.
A mostani felfedezés kiválóan példázza, hogy az Alpok hegyes-völgyes, feltárásokban gazdag vidéke ígéretes lehet hasonló felfedezések szempontjából. Ezek megtalálása, kutatása és dokumentálása kiemelten fontos a mezozoikumi Európa szigetvilágának pontosabb megismerése során – írta honlapján az ELTE Természettudományi kara.
A kutatócsoport a felfedezésekről szóló tanulmányt a Cretaceous Reseach folyóiratban publikálta.