Németújvár a középkor óta három nemzetiségnek adott otthont, a Batthyány-család 1524-től fogva birtokolta. A könyvtár létrehozása szorosan kapcsolódott a dinasztia történetéhez. A reformáció jegyében a főúr, III. Batthyány Boldizsár 1570-ben áttért a protestáns hitre. Az elűzött Ágoston rendi szerzetesek kolostora a protestánsoké lett, Németújvár pedig humanista központ, ahol középiskola nyílt, és ahol a birtokos valamint a városba hívott tudósok és prédikátorok révén jelentős könyvtár is létesült.
Boldizsár unokája, I. Batthyány Ádám már az ellenreformáció jegyében rekatolizált Németújváron. 1638-ban ő hívta a tanító ferences rendet a zárdába, akiknek átadta könyvtára nem katolikus darabjait – a mai napig 359 kötetben látható III. Boldizsár tulajdonosi jelzése. Ezek és más szerzemények is gazdagítják a ferencesek által megalapozott könyvtárat, amelynek legrégebbi kötete 1230-ból származik.
Díszalbum az osztrák-magyar kutatásból
A kiállítást megelőző hosszú kutatómunka eredménye a „Három nemzet megőrzött lelkisége és kulturális öröksége“ című, magyarul és németül is megjelent díszalbum, amelyben három tanulmány is a gyűjtemény történetével foglalkozik. P. Anton Bruck szerzetes a ferences lelkiséget, annak németújvári jelenlétét mutatja be.
Monok István, az MTA könyvtárának főigazgatója a könyvtár protestáns korszakáról értekezik, rámutatva arra a tényre, hogy az iskola oktatási programjában és ennek megfelelően a könyvanyag beszerzésében híven őrizte a humanista és a középkori (többnyire ferences) hagyományokat.
Zvara Edina könyvtörténész, A Szegedi Tudományegyetem docense a németújvári könyvtár ferences korszakának gyarapodását követi nyomon az 1780-as nagy rendezésig, a fennmaradt katalógust is bemutatva. Olyan elemekre mutat rá a történetben, mint az általános és egyetemes katolikus kegyesség mellett a Magyar Királyság történetére és a magyar szentekre jutó figyelem.
A tanulmányokat mintegy 200 fénykép illusztrálja. Láng Klára fotói és a könyvtervező Horányi Károly munkája garantálja azt, hogy nem csupán történeti szempontból jelentős könyvet tarthat a kezében az olvasó, hanem igazi esztétikai örömben is része lehet, ha végig lapozza. Szakmai jellegét domborítja ki a műnek a teljes könyvtártörténeti bibliográfia és a részletes személy- és helynévmutató is.