Gaudiopolis – az öröm városa

Saját kormányt választottak, újságokat nyomtattak és önállóan gondoskodtak megélhetésükről. Több száz gyermek, akik Sztehlo Gábor evangélikus lelkész irányításával 1945-ben megalapították Gaudiopolist. Sokan közülük zsidó származásúak voltak, akiket a vészkorszakban gyermekotthonokban bújtattak. Vagy utcagyerekek, akiket a háború árvává vagy nincstelenné tett.

Sztehlo Gábor 1945-ben dolgozta ki Gaudiopolis koncepcióját, ahol nem számított a származás, a családi és vallási háttér. Az itt élő gyermekek egymástól tanulhatták meg, hogyan lehet a tolerancia mentén együtt gondolkodni a jövőről. Miniszterelnököt választottak, alkotmányt írtak, saját pénzt nyomtattak maguknak. Megélhetésüket az Örömvárosban működő műhelyek bevétele és a gyerekvárost körülölelő kert gyümölcsfáinak termése biztosította.

A szabadságról és függetlenségről szőtt álmok hat évig tartottak: a kommunista diktátor, Rákosi Mátyás 1951-ben elrendelte a gyerekváros bezáratását.

A holokauszt nemzetközi emléknapjához kapcsolódóan az ORF dokumentumfilmje újrajátszott jelenetek segítségével mutatja be Gaudiopolist a megalakulástól egészen a rendkívüli vállalkozás végéig. A filmben megszólalnak Örömváros egykori lakói is. Megindító interjúkban emlékeznek a reményre, az örömre és arra az erőre, amit ebből az élményből később merítettek maguknak.