Kazinczy Ferenc és levelezőtársai, a Kisfaludy Társaság, Petőfi Sándor és a Tízek Társasága a Pilvaxban, a nyugatosok… Csupa költőkör, írótársaság jut eszünkbe, ha a magyar irodalom történetére gondolunk. De vajon honnan és miért indult ez a csoportban dolgozás, mikor kezdődik az irodalmi élet figuráinak összekapcsolódása, sőt hálózatosodása? Az előadás arra keresi a választ, hogy hogyan és mikor kezdtek kialakulni az irodalminak nevezhető csoportok Magyarországon. Kikkel olvasott együtt Vitéz János? Balassi Bálint részt vett-e költőversenyen? Kik ültek Radéczy püspök híres hárfája alatt? Hogyan kapcsolódtak össze a nyomdászok a szerzőkkel és a támogatóikkal? Milyen hálózatokat rajzolhatunk fel, ha a 15-16. századi magyarországi értelmiségeit, szerzőit vizsgáljuk?
A régi magyar irodalom kiemelt alakjainak hálózatelemzéssel való vizsgálata megmutatja, hogy a független, csak önmagának alkotó író képe helyett csoportosulásokat, közösségeket találunk. Ha pedig elfogadjuk azt a gondolatot, hogy az emberi világ struktúrái éppúgy leírhatóak és elemezhetőek, mint egy élőlény neurológiai hálózata vagy az internet, akkor továbblépve az is belátható, hogy az irodalmi élet hálózatnak tekinthető, s felrajzolható, elemezhető az irodalmi intézmény kialakulásának, működésének hálózati modellje.
Markó Anita az Universität Wien és az ELTE doktorandusza, disszertációjában a 15-16. századi magyarországi értelmiségi-irodalmi csoportosulások hálózatelemzésével foglalkozik.