Németh Mária Vas megyében, Körmenden született 1897-ben. Tehetségét már fiatal korában felfedezték, de végül férje, Grünauer József bíztatására kezdett el komolyan foglalkozni az énekléssel. 1923-ban Budapesten, a Városi Színházban, a mai Erkel Színházban debütált Amélia szerepében Verdi Álarcosbál című művében.
1924-ben, a Bécsi Állami Operaház igazgatója Franz Schalk hívta az osztrák fővárosba. „Nem kapott Pesten megfelelő lakást, egy lokálnak a padlásterében lakott. Megérkezett a Bécsi Operaház igazgatója és ő felajánlotta az állás mellett a lakást is.“ – mondta Gál József helytörténész, a kötet szerzője.
Az énekesnő karrierje végül Bécsben bontakozott ki, ahol a leghíresebb szerepekben mutatta meg tehetségét. Kezdetben lírai és koloratúra szerepeket énekelt, majd drámai szoprán lett. Énekelt Párizsban Constanza szerepében a Szöktetés a szerájból című darabban és Londonban a Királyi Operaházban Puccini Turandot művében, valamint a Salzburgi Ünnepi Játékokon is. A korabeli kritikák elismeréssel írtak róla. A Bécsi Állami Operaház 1932-ben kamaraénekesi címet adományozott neki, 1955-ben pedig tiszteletbeli tagjává avatta.
Vas megyei gyökereihez ragaszkodott, 1932-ben férjével kastélyt és birtokot vásárolt Nemeskoltán, ahol mintagazdaságot üzemeltettek. A II. világháború után azonban arra kényszerült, hogy végleg elhagyja Magyarországot. Ebben az időben betegségben elvesztette egyetlen gyermekét. Idős korára sokat betegeskedett, depresszióval küzdött. A döblingi temetőben helyezték örök nyugalomra.
A könyvbemutatón az énekesnő levelezéséből Benke Éva Radnóti-díjas pedagógus olvasott fel részleteket. Farkas Imre, Nemeskolta polgármestere, valamint Vörös Ottó, a körmendi Csaba József Honismereti Egyesület elnöke is megemlékezett Németh Máriáról és hagyatékáról. P. Hajmási Erika és Kiss Judit a nemeskoltai birtok alkalmazottainak leszármazottai anekdotákat elevenítettek fel Németh Máriáról.