A négyszázlelkes erdélyi magyar falu lelkésze jó ismerőse Linczenbold Maximiliennek, a Délibáb Tánccsoport koreográfusának. A táncosok az idei kiscsőszi táborukban Magyarkeszüről származó koreográfiát tanultak, most pedig a táncok születésének helyét keresték fel, hogy az alaplépések után az igazán autentikus mozdulatokat is megismerjék, számolt be Kilyénfalvi Gábor művészeti vezető:
A Délibáb 15 tagját soproni és martonvásári néptáncosok is elkísérték Mezőkeszübe, ahol a csapat öt napig együtt lakott a falusiakkal, közben pedig az ő életüket élték. Délelőtt a fiúk a férfiakkal kaszáltak, szemetet gyűjtöttek, a lányok pedig a helyi asszonyokkal kenyeret dagasztottak. Munka közben hamar előkerültek a régi történetek, dalok, amiket a helyi öregek szívesen osztottak meg messziről jött vendégeikkel. Örültek, hogy továbbadhatják, amit őseiktől tanultak.
Délutánonként többórás táncpróbák során tovább csiszolták a bécsi táncosok a Kiscsőszön megtanult koreográfiát, a mozdulatokat pedig helyiektől ellesett mozulatokkal, fogásokkal is színesítették. Esténként pedig a táncházban együtt mulattak a magyarkeszüiekkel – mesélte Kilyénfalvi Gábor.
Mezőkeszün ritkaságszámba megy, hogy gyűjtők érdeklődnek a falusi néptánc iránt – Magyarpalatka, Bonchida, Szék mind-mind közeli települések, szélesebb körben ismert táncokkal, emiatt a három települést inkább választják úti célul a Belső-Mezőség hagyományai iránt érdeklődők. A távolból érkezett vendégeket épp ezért nagyon szívesen fogadták Mezőkeszün, hogy beavassák őket mindennapjaikba, és meséljenek, énekeljenek, táncoljanak. A Délibáb tagjai az énekeket, táncokat rögzítették, így az otthoniaknak is meg tudják majd őket tanítani.
A néptáncosok hazafelé még Kalotaszegre is ellátogatnak, ahol mérai barátaik meghívásának tesznek eleget. A helyi táncverseny legényes kategóriájában ugyanis a Délibábból indult Kilyénfalvi Áron nemrégiben második díjat nyert, a szervezők pedig a közelben tartózkodó bécsi barátokat is meghívták, hogy együtt ünnepeljenek – büszkélkedett Kilyénfalvi Gábor.
