Erdődy, az utolsó császár titkosügynöke

Érdekes tanulmány jelent meg a Vas Megyei Levéltár által rendszeresen megjelentetett Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények legújabb számában. Karl Kraus oberdorfi amatőr helytörténész írta a tanulmányt, a munkában többek között Kelemen László, az Alsóőri Magyar Média és Információs Központ vezetője segítette.

A cikkben Kraus Gróf Erdődy Tamás, az Erdődy-család Vasvörösvári ágának utolsó férfitagjának I. világháborús szerepét vizsgálja. Az ügy aktualitását az adta, hogy a gróf elveszettnek hitt naplói idén év elején előkerültek Erdődy fiatalon elhunyt felesége rokonainak lakásából, mint arról az ausztriai sajtó is hírt adott. A napló természetesen a történészek és levéltárosok figyelmét is felkeltette, és a belőle levonható tanulságok bekerültek az Erdődy Tamás tevékenységéről készült tanulmányba is.

Gróf Erdődy Tamás ugyanis Károly, az Osztrák Magyar Monarchia utolsó uralkodója titkos futáraként működött közre a császár titkos tárgyalásaiban, melyeknek célja egy az antant hatalmakkal kötendő különbéke megkötése volt. A titkos levelezés dokumentumait az antant részéről tárgyaló Xavier és Sixtus Bourbon-Parma hercegekről - akik nem mellesleg Károly feleséségének, Zita királynének a testvérei voltak - Sixtus-levelekként ismeri a történettudomány.

A naplók elsősorban két fontos dologban módosították a Monarchia utolsó uralkodójának, IV. Károlynak az antant hatalmakkal folytatott titkos béketárgyalásairól alkotott képünket. A naplókból kiderült, hogy egyrészt Erdődy Tamás gróf lényegesen közelebb állt az uralkodó belső tanácsadói köréhez, mint azt az évekkel később, Magyarországon írott memoárjában írta. Meg kell jegyeznünk, hogy a memoárok írásakor már hosszú ideje nem léphetett be Ausztria területére, ahol fiatalon elhunyt felesége hagyatékának részeként a naplókat is őrizték, így saját naplóihoz sem férhetett hozzá.

Másrészt fény derült rá, hogy Czernin, az Osztrák Magyar Monarchia külügyminisztere - szemben azzal, amit a franciák által közzétett levél nyomán kirobbanó botrány kipattanásakor nyilatkozott - szinte kezdettől tudott Károly király és császár titkos tárgyalásairól, különösképpen arról is, hogy a Monarchia egy különbéke esetén elismerné Franciaország igényét Elzász-Lotharingia tartományra, ami természetesen rendkívül nehéz, gyakorlatilag tarthatatlan helyzetbe hozta Károlyt német szövetségesei előtt. Ottokar Czernin gróf ugyan a későbbiekben elismerte, hogy tudott a a tárgyalásokról, de állítása szerint a császár csak jóval később avatta be terveibe.

Karl Kraus évek óta kutatja az Erdődy család történetét. Az Erdődy család a magyar főnemességhez tartozott. Nagy birtokaik voltak Magyarországon és Horvátországban egyaránt. Felemelkedésük a 16. században élt Bakócz Tamás bíboroshoz köthető, aki hatalmas birtokokat hagyott oldalági örököseire. Az igen szerteágazó család egy részének a Felvidéken is voltak birtokai, a családból számos püspök, horvát bán, a császári Magyar Udvari Kamara elnökei és több egyéb tisztségviselő is származott. Az ún. vasvörösvári vonal, amelyből Gróf Erdődy Tamás is származott, házasodás által a Rákóczi család birtokainak egy jó részének is örököse lett. A Rákóczi család titkos levéltára is itt égett el a vasvörösvári kastélyban.

A család Burgenlandi birtokaihoz a monyorókeréki (Eberau) kastély, Gyepűfüzes (Kohfidisch) és Vasvörösvár (Rothenturm) tartoztak. Erdődy Tamás 1886-ban születtett a vasvörösvári kastélyban, édesapja Erdődy Gyula nagybirtokos, aki a megyében jótevőként is ismert volt, édesanyja pedig a Magyarországon ismert festőnő Erdődy Gyuláné, született Széchényi Emília. Erdődy Tamás korán bekapcsolódott a közéletbel, Vörösváron tűzoltóparancsnokká is választották és több tűzoltóság alapításához is tevékenyen hozzájárult a megyében. Vas vármegyében tűzszakértőként és tűzoltóellenőrként is dolgozott és számos egyéb egyesületet is alapított.

Károly császárhoz és királyhoz fűződő barátsága már gyermekkorában kezdődött és a császár halálával végződött. Életének és a királyhoz fűződő kapcsolatának egyik legizgalmasabb epizódja kétségkívül az volt, amikor az uralkodó személyes titkos futáraként tevékenykedett, a már említett Sixtus-levelek kapcsán. A monarchia felbomlása után is szoros kötelék fűzte a Károlyhoz, ő volt az, aki 1921-ben az első restaurációs kísérletnél Magyarországra vitte a császárt. 1921-ben, amikor Német-Nyugatmagyarország Burgenlandként Ausztriához került, rövid ideig a rongyos gárda aktív tagjaként részt vett a harcokban, majd a határok véglegesítését követően mindennemű politikai tevékenységét befejezte, és Kőszegen élt nyugodt életet 1930-ban bekövetkezett haláláig.

Kraus és Kelemen szerint az Erdődy család fontossága Ausztriában, de talán Magyarországon is kevésbé ismert és szerepüket némileg alá is becsülték. A Vasi Honismereti és Helytörténeti Közleményekben most megjelent tanulmány csak egy kis mozaikköve a közeli történelemnek. A közeljövőben az Erdődyek Felsőőr járásbeli iparfejlesztési tevékenységéről is meg fog jelenni egy cikk. Ezen most már több mint egy éve dolgozik a két kutató, századfordulós, főként jogi jellegű szövegekre építve. Izgalmasnak tartják az 1848-tól egészen vörösvári Erdődy-ág kihalálásig terjedő időszakot is, különösen az új kastély építésének történetét. Kutatásaikat több magyar és osztrák levéltár munkatársai is segítik.

A Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények aktuális száma az UMIZ-ban is és a Vas Megyei Levéltárban is megvásárolható.

Link:

• UMIZ

• Vas Megyei Levéltár