Elődeink nyomában a Kőszegi hegységben

Érdekfeszítő túrára hívta a Burgenlandi Magyarok Népfőiskolája az érdeklődőket szeptember utolsó szombatján. Az amatőr helytörténész, Otto Osztovits vezetésével régi latin nyelvű források, krónikák és a középkorban lejegyzett legendák alapján a kelta vasbárók, Szent Márton és családja, a hun Attila és közvetlen utódai, majd Árpád vezér és a honfoglaló magyarok nyomai után eredtek a túrázók.

Tucatnyian vettek részt a túrán, mely számos érdekességgel szolgált. Osztovits nem kevesebbet állít, mint hogy megtalálta Szent Márton valószínű szülőhelyét, családjának birtokát és római sírkövét, sőt még Attila sírját is. Az egészen biztos, hogy számos, eddig régészetileg nem kutatott lelőhelyet talált az amatőr kutató Felsőkethely, Rumpód (Rumpersdorf) és Góborfalva között. Osztovits reméli, hogy nemsokára megindulhatnak a régészeti feltárások a területen, de a szakemberek egyelőre nem erősítették meg ezeket a híreket.

A Városszalónakhoz tartozó Felsőkethely katolikus templománál indult a kirándulás, ahol római sírkövek és sírkőtöredékeket tanulmányoztak a résztvevők. Ezek közül az egyiket a templom lábazatába falazva találta meg Osztovits, aki azt állítja, a sírkövek feltehetőleg Márton családját ábrázolják.

Kutatásai alapján Osztovits azt feltételezi, hogy Szent Márton egy Rumpód (Rumpersdorf) melletti római villagazdaságban született, és gyermekkorát, valamint katonaévei után még néhány évet a mai Őrvidéken illetve Savariában, a mai Szombathelyen és környékén töltötte. Bár a történészek fenntartásokkal kezelik illetve cáfolják számos állítását, az tény, hogy a római város Savaria, egész pontosan Colonia Claudia Savariensium területe jóval nagyobb volt a mai városnál. A falakkal körülvett városhoz számos villagazdaság és birtokok sokasága tartozott, melyek egy része egészen biztosan a mai Őrvidék területén állt. Ezt számos római kori lelet igazolja, így tudományos szempontból sem lehetetlen, hogy Márton apjának villája, akiről tudjuk, hogy befolyásos és vagyonos római római lovassági tiszt volt, valahol Rumpód mellett keresendő - még ha annak bizonyítása meglehetősen nehéz is lenne, hogy egy a területen találni remélt villa éppen Márton apjának birtoka volt.

Osztovits Góborfalva (Goberling) felett az erdőben talált egy nem azonosított, templomra emlékeztető romot. Erre utal az templomszerű alaprajz, a bejárat keleti tájolása, és a szentélynek látszó helyen felfedezhető mélyedés, melyet Osztovits a korai kereszténységben elterjedt keresztelőkút nyomának vél. Góborfalva mellett egyes középkori egyházi források valóban említenek egy templomot, melyről az amatőr kutató a későbbi forrásokban már nem talált adatot, és melyről azt gondolja, hogy az feltehetően az 1532. évi Bécs elleni, a kőszegi sikertelen ostrommal kudarcba fulladt török hadjárat idején pusztulhatott el.

Rendkívül nagy reményeket fűz Osztovits az általa a Kis Plischa és Nagy Plischa közötti területen felfedezett halomsíroknak tartott domboknak is.

Ezeket a temetkezési helynek vélt esetleges lelőhelyeket, illetve a templomnak látszó rom területét régészekkel is bejárta nemrégiben Osztovits. A régészek visszafogottabban nyilatkoztak a kérdésben, hivatalos állásfoglalás egyelőre nem áll rendelkezésre.

Anonymus, III. Béla magyar király jegyzőjének Gesta Hungarorum c. krónikájának latin nyelvű szövegét Osztovits másképp értelmezi, mint a történészek, és azt állítja, hogy Attila, hun fejedelem ugyancsak Rumpód mellett állította fel táborát, és birodalmát is innen irányította egy ideig, sőt itt is halt meg.

Ugyancsak részben erre a forrásra hivatkozva úgy véli, hogy Árpád vezér is meglátogatta ezt a helyet, Attila egykori várában is táborozott, és a Kis Plischa lenne az a hely, ahonnan egyidőben láthatta a Gestában leírt havas hegyet (Mons Nivalis - Schnebedeckter Berg, also Schneeberg, vezeti le a kutató) és az ott leírt fehér márvány templomot, mely ebben az időben a jelenlegi kethelyi templom helyétől nem messze kellett, hogy álljon.

Az érdeklődök olyan sok kérdéssel árasztották el a túra vezetőjét, hogy tavasszal egy második felvonásra is sor kerül a Burgenlandi Magyarok Népfőiskolája szervezésében, mivel az ugyancsak Osztovits által felfedezett ovális alaprajzú, tömör vastag falakkal körülvett, nagyrészt még a földben rejtőző ismeretlen rendeltetésű romokat és az Osztovits által Attila fejedelem vagy utódai lehetséges sírjaként azonosított halomsírokat sajnos már nem volt idő meglátogatni.