ORF2: Film az ausztriai magyarokról
A burgenlandi magyarok jelenlétét már a középkortól vizsgálja a film, megnevezii az úgynevezett határőrtelepüléseket, Alsőőrt, Felsőőrt és Őriszigetet. A film elbeszéli, hogy a határőrökből a középkorban kisnemesek lettek, akik számos privilégiummal rendelkeztek. A műsor bemutatja a határőrtelepülések vallási sokszínűségét, a katolikus, lutheránus és kálvinista közösséget. Gerhard Baumgartner történész szerint ez vezet ahhoz az érdekes és különleges helyzethez, hogy a különböző felekezetek tagjai nem az azonos anyanyelvűekkel házasodnak. A film elkalauzol az alsóőri falumúzeumba és megmutaja az északburgenlandi magyar településeket ahol az egykori magyar mezőgazdasági munkások leszármazottjai közül már csak kevesen beszélnek magyarul. Vegül kitér a burgenlandi arisztokráciára, az úgynevezett magyarónokra is, amely jórészt tud vagy tudott magyarul, az Esterhazy, Batthyány, Erdödy családról és leszármazottjaikról van szó.
Az első világháború utáni helyzetet is a burgenlandi magyarság szempontjából veszi górcső alá a film, felvetve a kérdést, hogy mennyire tekintette magát kisebbségnek a trianoni döntés utána a tartomány magyar lakossága és miért nem volt jelen szervezett formában egészen a huszadik század második feléig. A második világháború tragédiájának szemügyre vétel után filmben szerepelnek a jelenkori magyar egyesületek: az AMAPED, a Délibáb, a Burgenlandi magyarok kulturegyesülete és az alsóőri Magyar média és informéciós központ is.Szó esik a bécsi és a burgenléandi magyar kulturálsi élet központjairól is, a zene, tánc és ynelvórákról amagyar színházról a hagyományápolásról és a jövőben tervekről
Óriási cezúraként jelöli meg a film az Anschlusst 1938-ban, amikor is a magyar nyelvet betiltották Burgenlandban. Azt is elmondják az alkotók, hogy számos protestáns magyar szimpatizált a nácikkal, mert a nemzetiszocializmuson keresztül a Németországban honosabb prostestáns vallás felértékelődését várták.
A film nem kíméli meg a tévénézőt a 20. század borzalmaitól sem, beszámol a 12.000 meggyilkolt burgenlandi zsidóról és romáról és a rohonci mészárlásról is, amelyben 200 ártatlan zsidó-munkaszolgálatos vesztette életét. De persze megemlíti azokat a magyarokat is akik ellenálltak a náci rezsimnek. a háború utáni éveket és 1956-ot is megvilágítják a szerzők, amikor is 190.000 magyar menekült érkezett Burgenlandon keresztül Ausztriába. A jelenkor is fontos részét képezi az alkotásnak, kedzve a Burgenlandi Magyarok kulturális Egyesületének 1968-os megalapításától, a burgenlandi magyarok népcsoporttá nyílvánításán (1976) át egészen az állami népcsoporttá nyílvánításig (1993). A készitők ellátogatnak aza alsőri magyar média és információs központba, Deák Ernőhöz, a Bécsi napló főszerkesztőjéhez és az Ausztriai Magyar pedagógusokhoz is. Szó esik a bécsi és a burgenlandi magyar kulturális élet központjairól is, a zene, tánc és nyelvórákról amagyar színházról a hagyományápolásról és a jövőben tervekről.